Kerti tó vízminősége

Klór hatása a kerti tó vízminőségére

A csapvizet klórral kezelik a víztisztító művekben.
A klór káros a kerti tó halaira és elpusztítja a hasznos nitrifikáló baktériumokat.
A vízben lévő klór folyamatosan felszabadul és gáz alakban távozik a tóból. A víz mozgatásával elősegíthetjük a klór mielőbbi kiszabadulását. Ha csapvízzel töltjük fel a dísztavat, igyekezzünk azt minél jobban megporlasztani, mert így kevesebb klór jut be a kerti tó vizébe.

A kerti tó kezelésének egyik legfontosabb szabálya: Ha csapvízzel pótoljuk az elpárolgott vizet, egyszerre maximum 5-10% friss vízzel töltsük fel a tavat. Így megóvhatjuk tavunkat a klór károsító hatásával szemben.
Ha hetente egy -két alkalommal, minimális mennyiségű utánpótlással frissítjük a kerti tó vizét, nem kell számolnunk semmilyen jelentősebb károsodással. Legfeljebb a nitrifikáló baktériumok egy része fog elpusztulni, de a tó halaira, a kerti tó növényeire nem veszélyes az ilyen mértékű vízpótlás.

Nehézfémek

Elsősorban a kútvizek tartalmaznak nehézfémeket.
A legszembetűnőbb a vas-hidrogénkarbonát szennyezés, mely zavarossá teszi a vizet és többféle felületen is kicsapódhat.
Ezen szennyezés ellen legegyszerűbben zeolitos szűréssel tudunk védekezni.
Magasabb vastartalmú vizekben csapadék képződik a vas-hidrogénkarbonátból, melyet mechanikai szűréssel távolíthatunk el a tó vizéből.
Segíti a kicsapódást a víz intenzív szellőztetése és a magasabb hőmérséklet.

Kerti tó vizének a kémhatása

A tiszta víz pH-ja 7, az ennél kisebb pH savas, míg az ennél nagyobb érték lúgos közegre utal.
A kerti tó élővilága szempontjából az a kedvező, ha semleges körüli a pH érték.
A pH érték növekedése növeli a tó vizében lévő ammónia és nitrit mérgező hatását. Ha a kerti tó vizének pH értéke 10 fölé emelkedik, az a halak pusztulását eredményezi. Ilyen mértékű pH emelkedéssel elsősorban akkor kell számolnunk, ha betonnal javítjuk a medence medrét. Esetleg kivülről szivárog be valamilyen lúgos anyag a kerti tóba.

A biofilter használata is kissé emeli a kerti tó vizének pH értékét, de az messze a tó élővilágának a tűréshatárán belül marad.
A túl alacsony pH érték szintén káros a kerti tó élővilágára. Amennyiben folyamatosan fennáll az alacsony pH problémája próbáljunk meg vízoldékony mészköveket a tóba helyezni.

KÉRDÉSE VAN? KERESSEN MINKET!

Ammónia hatása a kerti tó vízminőségére

A kerti tó vizében lévő, akár csekély mennyiségű ammónia is káros a tó élővilágára.

Az ammónia számtalan módon kerülhet a kerti tó vizébe. A leggyakoribb okok:

Halállomány túlnépesedése. A halak ürülékének bomlásterméke.

Felesleges haleleség.

Elpusztult növényi szerves anyagok lebomlása.

pH emelkedése. A pH érték emelkedése önmagában nem növeli a kerti tó vizének ammónia szintjét, viszont annak mérgező hatását katalizálja.

Mivel az ammónia elsősorban a bomló anyagokból keletkezik, fontos a dísztó alján lévő szerves anyagban dús, iszapos rész rendszeres eltávolítása.

Az ammóna eltávolításának a módja:

Vízcsere: Egyszerre a kerti ó vizének kb. felét cseréljük le. A vízcsere hőmérséklet csökkenéssel is jár, valamint a csapvíz nagyobb mennyiségű klórt is tartalmazhat. Ezért a vízcsere előtt vegyük ki a halakat a tóból és néhány nap múlva, amikor a klór eltávozott és vízhőmérséklet is megfelelő helyezzük vissza őket.

Ioncserélő anyagok, mint pl. a zeolit segítenek megkötni a tóban lévő ammóniát. Vízköbméterenként 50 gramm zeolitot használjunk fel, oly módon, hogy a szűrőbe helyezzük az anyagot. Ez a mennyiség néhány nap alatt képes megtisztítani a kerti tó vizét.

A zeolitot regenerálását konyhasó oldat segítségével oldjuk meg. Oly módon, hogy 300 gramm konyhasót oldunk fel 10 liter vízben.

Az ily módon elkészített regeneráló folyadék egy éjszaka alatt megtisztítja a zeolit töltetet. Tisztítás után ne felejtsük el tiszta vízzel átmosni a zeolitot. Ha a zeolitot nagyobb kövek formájában helyezzük a kerti tó aljára, rajta meg tudnak telepedni a hasznos nitrifikáló baktériumok. A baktériumok a zeolit által megkötött ammóniát táplálékul fogyasztják el, beindítván ezzel a tó biológiai folyamatát.

Biofilterek használata. Bizonyos biofilterek hasznos ammónia megkötő baktériumokat tartalmaznak.Az úgynevezett nitrobacter baktériumok az ammóniát nitritté, majd nitráttá alakítják át.

Hátrányuk ezeknek a biofiltereknek, hogy teljes kapacitásuk eléréséhez kb. 6-8 hét szükséges.

Felgyorsíthatjuk e folyamatot oly módon, hogy a kerti tó vizét kész baktérium törzzsel oltjuk be.

Léteznek olyan vegyszerek, melyek az ammóniát nem mérgező ammónium ionokká alakítják át.

Nitrit

A nitrit elsősorban a halakra veszélyes, mivel a vér hemoglobinjáhaz tapadva megakadályozza a sejtlégzést.
A nitrit kimutatására laboratóriumi körülmények között van lhetőség.
A kerti tó vizét vízcserével lehet megszabadítani a benne felhalmozott nitrittől.

Kén-hidrogén

A kén-hidrogén egy záptojásra emlékeztető, kellemetlen szagú gáz, mely aerob körülmények között szerves anyagok bomlása során keletkezik.
A kén hidrogén származhat a kerti tó alján összegyűlt szerves iszaprétegből. Ezért nem győzzük hangsúlyozni mennyire fontos a felgyülemlett iszap rendszeres eltávolítása.
Másrészt kén-hidrogén származhat kútvízből is. Ilyen esetekben a víz átszellőztetésével szabadíthatjuk meg a kén-hidrogéntől.

Szén-dioxid felesleg

Az éjszakai órákban a kerti tó növényei oxigén fogyasztás mellett szé-dioxidot bocsájtanak ki.
Szélsőséges esetben, a halak számára elégséges szint alá csökkenhet a kerti tó vizének oxigén szintje. Árulkodójel, hogy a halak a reggeli órákban a víz tetején pipálnak. Megoldás: az éjszakai órákban hagyjuk bekapcsolva a kerti tó levegőztető szivattyúját.

KÉRDÉSE VAN? KERESSEN MINKET!

Oxigén hiány

A kerti tó halai oxigéndús vízben érzik jól magukat. Oxigénhiányos vízben rövid idő alatt elpusztúlhatnak.
Nagyon fontos, hogy a halállományt, a kerti tó méretéhez viszonyítva, optimális szinten tartsuk, kerüljük el a halállomány túlzott felszaporodását.
Az oxigén pótlást legegyszerűbben forgató szivattyú segítségével, egy szökőkút, vagy vízesés közbeiktatásával tudjuk megoldani.

A leginkább oxigénhiányos időszakok az éjszakai órák, amikor a kerti tó növényei oxigént fogyasztanak.
Számolni kell az oxigénhiánnyal borúsabb csapadékosabb időjárás esetén, amikor a növények nappal kevesebbet fotoszintezitálnak, viszont éjszaka ugyanannyi oxigént fogyasztanak.
A kerti tó teljes vízfelületét beborító növények csökkentik a víz oxigén szintjét.
Szintén kedvezőtlen a kerti tó oxigén szintjére a magas hőmérséklet. Ekkor ugyanis kevesebb oxigén tud a vízben olódni.

Igyekezzünk a tavat megszabadítani minden elpusztult szerves anyagtól, hiszen ezek bomlásuk során oxigént használnak fel, csökkentvén ezzel a víz oxigén szintjét.
Az oxigénhiány nem csak a halakra veszélyes, de károsítja a biofilterket is , hiszen a bennük élő nitrifikáló baktériumok működéséhez oxigéndús vízre van szükség.